Győri László

 

Szőlőhegyen

Van borod és van kenyered,
az időt így-úgy elemészted.
Lehetne jobb, a meredek,
de közbül annyi még a részlet!

Ne mondd magadra: én, öreg!
tekintsd, hogy mit művel örökre
(indulj a hegyre, vár a hegy):
vénül, de nem rendül a tőke.

Lesz újra ölbő szüreted.
Zubog a lázas augusztus.
van óborod, új kenyered,
jár az elme, ha nekibuzdulsz.

Vagy fiatalnál fiatalabb!
Azok a visszametszett évek
– milyen szerencse! – megkíméltek,
hogy agyonteremd magadat.

De ne feledd, mind közelebb
a fülledő sír mély penésze,
légy résen tehát idefent,
ha vágni kezd a gazda kése.