H. Bagó Ilona

Móricz Zsigmond ismeretlen fotói és elfeledett riportjai

 

   Az idén ötvenedik jubileumát ünneplő Petőfi Irodalmi Múzeum életmű-kiállítással emlékezik Móricz Zsigmond születésének 125. évfordulójára. Móricz írói hagyatékának Leányfaluban őrzött része – kéziratai, bútorai, személyes tárgyai, könyvei, folyóiratok és újságok, saját készítésű és róla készült fotók, a Kelet Népe szerkesztőségi dokumentumai – 25 esztendővel ezelőtt került közgyűjteménybe. Átadására az író születésének 100. évfordulója alkalmából a leányfalui házban került sor, ahol a rendkívül gazdag anyagban a háború sok kárt okozott ugyan, de mégis sikerült megóvni a pusztulástól. A hármas évforduló számvetésre késztet bennünket: mit tett a múzeum Móricz Zsigmond hagyatékának megismertetéséért.
   A dokumentumok szellemi értéke mindenki számára ismert, méreteit pedig azzal szemléltethetjük, hogy szállítása egy kilenctonnás gépkocsi teherbíró képességét is próbára tette. A Kulturális Minisztérium az örökösökkel kötött szerződésben a múzeum feladatai között nemcsak az archiválást jelölte meg, hanem előírta a tudományos feldolgozást, illetve az íróhoz méltó színvonalú emlékkiállítás létrehozását is. A minisztérium – a szükséges feltételek biztosítása esetén – célul tűzte ki továbbá az író leányfalui házában emlékmúzeum, archívum és kutatóhely létrehozását is, amely a mai napig nem valósult meg.
   A Petőfi Irodalmi Múzeum teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. A múzeum különböző tárai azonnal elkezdték a hatalmas gyűjtemény feldolgozását és katalogizálását, a restaurálóműhelyben fertőtlenítéssel, konzerválással és laminálással a sérült papírok mentését.
   A kézirattári feldolgozó munka akadémiai támogatással 1982-ben kezdődött el H. Bagó Ilona, Cséve Anna és Tóth Anna részvételével, később Hegyi Katalin és rövid időre N. Pál József is bekapcsolódott a munkálatokba. Az archiválás befejeztével Móricz levelezéséből a múzeum munkatársai két kötetet1 jelentettek meg. 1987-ben elkészült a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában lévő anyag 16 000 tételt tartalmazó katalógusa2 is, ami pénzhiány miatt nem jelent meg nyomtatásban, de számítógépes adatbázisba vitele folyamatban van. Az 1990-es években az Unikornis Kiadó lehetőséget biztosított a korszerű textológiai elven alapuló, a kéziratos hagyatékra támaszkodó, autentikus Móricz-szövegek kiadására3. A Matúra Klasszikusok Móricz-kötete három elbeszélést dolgozott fel az érettségire készülő diákok számára.4 Legutóbb pedig az Osiris Kiadó vállalkozott 25 kötetes életműkiadásra5.
   A feldolgozás munkálatainak megkezdésével párhuzamosan megnyílt egy – az emlékkiállítás közelében – Móricz eredeti bútoraival berendezett emlékszoba. Bemutattuk az író könyvtárának egy részét méreteinek, illetve annak a fontos szerepnek az érzékeltetésére, amit a könyv az író életében játszott. A könyv Móricz számára nem csupán azt a formát jelentette, amiben műveit kiadhatta, hanem nélkülözhetetlen munkaeszköze is volt. Számos példány őrzi bejegyzéseit, értékes adatokat kínálva a Móricz-művek keletkezéstörténetét kutatóknak. Halálának 60. évfordulója alkalmából „…akcióba kezd az arc…" Móricz-portrék címmel Cséve Anna rendezett kamara-kiállítást. A tárlat fotókiállításnál jóval többre vállalkozott. 1897-től 1942-ig mutatta meg a szerző arcát amatőr fotók, Székely Aladár, Kálmán Kata, Rónai Dénes felvételei és Rippl-Rónai festménye segítségével. A képek mellé válogatott szépirodalmi és publicisztikai szövegekben, ismeretlen naplójegyzetekben, önjellemzésben, vallomásokban az írói lét kérdései kerültek előtérbe, szoros kapcsolatban a tükörbe tekintés és az arc megszólaltatásának igényével. A közismert Móricz-arc(kép) új, árnyalt megközelítésével rajzolt portrét.
   1979-ben azonban nem került minden közgyűjteménybe, jelentős anyagrész maradt még az örökösöknél: Móricz Virágnál, akinek édesapjáról írott könyveihez6 volt szüksége a dokumentumokra, Móricz Lilinél, aki Simonyi Máriáról írt könyvet7, illetve Simon Gyöngyinél, aki édesanyjának készült emléket állítani8. Littkey Erzsébet által őrzött csekély számú kéziratot és könyvet Móricz Imre a Petőfi Irodalmi Múzeumba alapított Árvácska Alapítvány javára ajánlotta fel 1987-ben.
   A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött hagyatékból a napló egyes részleteinek kivételével minden jelentős dokumentumot ismerhet az olvasó. Magántulajdonban azonban még sok érdekes anyag van: nagyszámú naplórészlet, kiadatlan elbeszélések, tanulmányok, levelek, fotók. Ezek feldolgozása és közzététele a jövő feladata lesz. Nyilvánosságra kerülésük nem fogja átalakítani, inkább csak árnyalja majd a Móricz írásművészetéről, személyéről, kapcsolatairól kialakult képet (mint például az 1919-ben született A kommunizmus után című 76 oldalas naplójegyzete).
   A most publikálásra kerülő jegyzetfüzetekre Kovács Zoltán9 hívta fel a figyelmet. A közgyűjtemények kézirattáraiban is található ezekhez hasonló füzet, például a Petőfi Irodalmi Múzeumban 92 darab jegyzetfüzet, három doboznyi önálló lapokból álló jegyzet, valamint szépirodalmi alkotásaihoz készített jegyzetei a művekhez csatolva. Egyetlen momentummal mégis különbözik minden eddig ismert jegyzetfüzettől. Móricz 1928 nyarán háromszor járt Szabolcsban, ahová fényképezőgépet is vitt magával. Az elkészült képeket később, a családi legenda szerint Virág segítségével, beragasztgatta az összefűzött jegyzettömbökbe, s a legtöbb kép mellé megjegyzést is írt. Jelenlegi ismereteink szerint ezt sem korábban, sem később nem tette.
   Móricz mindent lejegyzett, mindent dokumentált, ami vele történt, s amiről azt gondolta, hogy később felhasználhatja írásaihoz. Előfordult, hogy a megfigyeléseit nem csak írásban rögzítette. Már népköltési gyűjtőútjain sem csak a népdalok és a népmesék szövegét írta le (gyakran gyorsírással), hanem fonográfot is vitt magával a „dallamok felvétele kedvéért",10 sőt néha rajzolt is: például a közlőket, mezőgazdasági szerszámokat, jelenetet stb. Noha az 1960-as évek eleje óta tudunk róla, mégsincs benne a köztudatban, hogy szeretett fényképezni is. Figyelmünket elsősorban kéziratainak, illetve szövegeinek gondozása kötötte le. Az életművét kutatók sem vizsgálták meg ebből a szempontból munkásságát, csak a legutóbbi időben – a kamarakiállítás létrehozásával – hozta nyilvánosságra Cséve Anna kutatásának eredményeit, különös tekintettel a fotók és a szépírói tevékenység összefüggésére. Azt azonban a mai napig sem tudjuk pontosan – mert nem ismerjük még az összes felvételt, amit Móricz készített –, hogy a dokumentálásban milyen szerep jutott a fényképnek. Adatunk van rá, hogy 1907-ben nagybányai gyűjtőútján többek között lefényképezte Bartók Bélát11 is. Bár a századelőn költséges hobbinak számított a fotózás, azért néha a fényképezőgépet is betette útipoggyászai közé, ha fontosnak tartotta a képi rögzítést is. S így volt ez később is, például a szabolcsi útjain is.
   Az 1928-as esztendő talán a leghajszoltabb éve volt Móricznak. Móricz Virág így ír erről: „Az év elején az Alföldet járta és írta, tavasszal az Úri muri próbái és bukása, majd a Dunántúlra ment, közben folyton Bécsbe. Április-májusban folyt az Ágytakaró kisregény, júniusban megint az alföldi utazások, augusztusban Balaton és a Szépasszony kocsisa. Szeptemberben Forró mezők és Nem élhetek muzsikaszó nélkül, októberben megint a Dunántúl. Gyönyörű természetleírások a Hanságról."12 1926. július 29-én kötött házassága Simonyi Máriával ekkorra már nem volt felhőtlen. Móricz úgy érezte, hogy új felesége nem tudja, vagy nem akarja őt segíteni munkájában. Máriától új élményeket várt, de az a vágya, hogy általa megismerheti a bohémvilágot, nem teljesült. Az Úri muri bukása után elhatározta, hogy a témából ír feleségének valami mulatságos vígjátékot. Máriát akarta vigasztalni ezzel, elromlott kapcsolatukat akarta helyre hozni. A gyönyörű, előkelő színésznőnek akart szerepet adni. „Nyakába vette a világot és megint elment mindenhová, ahol földbirtokos ismerősei, nótás, ivós, múlt és erőpocsékoló urak tanyáztak."13 Vidéki kúriákban, falvakban, városokban kereste a nyersanyagot. Azért utazott Szabolcsba, mert véleménye szerint sehol a világon nem tudnak úgy énekelni, mint ott. A véletlen azonban úgy hozta, hogy egy másik sorsfordító esemény is várt ott rá. Bár az ekkor készült jegyzeteiből nem derül ki, csak a levelezéséből, de egy pillanatra úgy tűnt, hogy más lehetőség is kínálkozott a magánéleti válság megoldására.
   Első útjára június 2-án került sor. Görömbey Péter nagykállói lelkész vitte el Laskodra, az ország egyik legszegényebb falujába, Jármy Béláékhoz. A laskodi kúria tornácán ültek, amikor a házigazda felesége egy fényképet mutatott Móricznak. Ekkor derült ki az író számára, hogy a vendéglátó Magoss Olga barátnője. Magoss Olgát 1924-ben ismerte meg Debrecenben. Móricznak nagyon megtetszett az asszony, de a házassága miatt akkor lehetetlen volt a kapcsolat közöttük. Holics Janka halála után feleségül kérte. Lenyűgözte szépsége, különösen rendkívüli intellektusa és műveltsége hatott rá. „Úgy tűnik előttem, hogy nőben senkivel sem találkoztam, aki annyi bájjal, szellemességgel, nem kicsattanó sziporkákkal, hanem a tökéletes Juluka nyugodt lelkiségével áll szemben velem. Azon felül olyan társadalmi osztályt képvisel, amelyet nagyon szeretnék megismerni, de nincs rá módom. A dzsentry nyílna meg segítségével előttem. Ezzel a kormányzó rétegbe nézhetnék bele.14 A házassági ajánlatot Magoss Olga nem fogadta el.15 Amikor Simonyi Máriát feleségül vette, Magoss Olgával megszakadt a kapcsolata. A fénykép most nagy hatással volt rá, újra felkorbácsolta érzelmeit: „Mért takarjam el. Egy szó, egy tárgy, egy emlékeztető elég, hogy teljes lángba boruljon az egész lelkem… köszönöm, hogy ellophattam démonian szép fényképét".16 Elvitte magával, másolatot akart készíttetni róla. Azonban június 6-i17 levelében írja, hogy képtelen kiadni a kezéből a fotót, szentségtörésnek tartja, hogy idegen kézbe kerüljön.
   Bármennyire zaklatott volt is lelkiállapota, sokat jegyzetelt, gyűjtötte az anyagot és fényképezett Nyíregyházán, Tasson, Petneházán. A laskodi felvételek azonban nem sikerültek, egy egész tekercs film ment tönkre. Kárpótlásul elküldte a leányfalui házat és kertet ábrázoló képeket18. Újra fotózni – ez jó ürügynek látszott egy újabb utazásra június végén. Titkon azonban abban reménykedett, hogy Jármy Béláné segítségével találkozhat Olgával is. Az asszony azonban nem akart élni a lehetőséggel, a közvetítés nem járt sikerrel.19 Móricz harmadik, júliusi útja során már nem ment el Laskodra, csak levelet küldött Nyíregyházáról, benne korábbi felvételekkel: „A képecskéből a Béla még tíz db. képes lapot kap, ha akar kaphat százat is, a kastély csak megáll valahogy, homályosan, de a lombok már nagyon táncolnak. Egyáltalán nem t[ud]om, mi van Laskodon, mindig remeg a kezem, sose sikerül az emlék éles rögzítése."20 Ez a mondat nemcsak a kép minőségére vonatkozik, hanem lelkiállapotát és Magoss Olgához fűződő viszonyát is magyarázza. „A maga emléke, egy percre sem vált bennem Emlékké. Ható, cselekvő, élő energia az bennem, amely valósággal munkálkodik és írói világszemléletem átalakulásának legjelentékenyebb tényezője."21 Magoss Olga nem akart tevékenyen szerepet vállalni az író életében. Móricz rendkívül csalódott volt („Az életnek azonban mindig igaza van: bizonyára ebben az esetben is"22). Szeptember végén újra Nyíregyházán járt. Ekkor még fölkereste Jármy Bélánét, még élt benne a remény, hogy közvetítésével meggyőzheti Olgát. A levelekben csak utalás van arra, hogy ez nem sikerült. Októberben kellett volna Debrecenben előadást tartani Adyról, de képtelen volt odautazni, a szereplést elhalasztotta januárra. November közepéig még írt néhány levelet Jármy Bélánénak, ezekben céloz boldogtalanságára („mindenkinek több boldogságot, mint nekem van"23), majd megszűnt a kapcsolatuk.24 A magánéleti válság megoldására tett kísérlet tehát kudarcba fulladt. „Csakugyan el kellett következni az időnek, mikor párhuzamosan futnak az utak az életben".25 Ma már tudjuk, hogy ez a mondat nemcsak Magoss Olgához fűződő viszonyára volt véglegesen érvényes, hanem házasságára is26.
   Hogy szabolcsi úti élményeiből mennyit használt fel eredeti tervéhez27, az másik dolgozat témája lehetne, most elsősorban a jegyzetek és a fényképek összefüggését tanulmányoztuk.
   Három összefűzött, ceruzaírású, folyamatos számozású jegyzettömb (88 + 4 f.; 173 + 5 f.; 243 + 8 f.) őrzi az utazások emlékét. A fedőlapokra tintával ráírva a dátum: I. Szabolcs 1928. jun. 2.3.4.5.; II. Szabolcs 1928. jun. 22.23.24.25.; III. Szabolcs 1928. jul.7.8.9. Az első füzet 29, a harmadik 41 darab, 5x7,5 cm nagyságú fotót tartalmaz. Se a jegyzetek, sem a felvételek nem tanúskodnak arról a lelki megrázkódtatásról, amely Móriczot érte Laskodon.
   Mindegyik tömb tartalmaz utalást történeti forrásokra, személyekre (159 név szerepel) és településekre (Nyíregyháza, Tass, Petneháza, Nyirtura, Székely, Berkesz, Tass, Debrecen, Nagykálló, Laskod, Petneháza, Gyulaháza) vonatkozó leírást. Több házat jellemez, le is rajzol (pl. Mikecz István alispán házát, Megyeri-féle kúriát, Horthy-házat), családtörténeteket (Jármy, Vay, Erdődy, Kállay, Szegedy, Megyery), dalokat, apró történeteket, jellemző párbeszédeket jegyez le. Gyakran visszatér ugyanarra a témára. Ennek az lehet az oka, hogy többször volt ugyanazon a helyen, és mindig kiegészítette valamivel a korábbi megfigyeléseit. Az összefűzésnél nem figyelt a dátumokra (például található egy június 25-i leírás a Horthy-házról a júliusi jegyzetek között). ő írta a számokat a lapok jobb felső sarkába, ha fontos lett volna számára az időrend, bizonyára egymás mellé tette volna az összetartozó részeket. A tájékozódás megkönnyítésére azonban betűrendes név- és helymutatót készített.
   Négy riportot írt ez alatt a hat hét alatt. Ebből az Ahogy minket látnak28 címűhöz nem találtunk feljegyzést. A Nincs távolság, nincs idő29 jegyzetei az első, a Halásztanyán30 és A szabolcsi földvár31 jegyzetei a hozzájuk tartozó fotókkal a harmadik füzetben találhatók.
   A Halásztanyán jegyzeteiből alig épített be a riportba (a dalszövegek közül csak a Szépasszonyok kezdetűt). A fényképeken szereplők nevét Jármy Bélánéhoz írott leveléből ismerjük: „Vasárnap a Halásztanyán voltam az alispánékkal és egy kis úri társaság (Mikecz Miklós, Sassi Szabó László, Erdőhegyi Ferenc, Jármy Menyhért, Thaly László, Röck Pista, Kiss Sándor, Andrássy Danis a halászi főjegyző, Ritli Gyula). Nagyon szívesen átküldtem volna egy fél méteres kecsegét, gyönyörű példányok voltak, de nem tudtam kitalálni a módját, a maguk boldog zugát már csak repülőgép fogja összekötni a világgal."32 A riport szövege viszont teljes mértékben támaszkodik a fotókra. A szabolcsi földvár a füzetben még Panoráma címmel szerepel, a földvárak történetére vonatkozó megjegyzések, illetve az aktuális történet33 változatlanul kerül be az írásba34.

 

Jegyzetek

   1 Móricz Zsigmond a Nyugat szerkesztője. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: H. Bagó Ilona, Papp [Cséve] Anna, Tasi József, Tóth Anna. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1984.; Móricz Zsigmond a Kelet Népe szerkesztője. Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta: Sz. Fehér Judit, G. Merva Mária, Tasi József. Petőfi Irodalmi Múzeum, Bp., 1988.
   2 Összeállította: H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin, Madár Lajos, V. Somogyi Ágnes
   3 A Magyar Próza Klasszikusai sorozatban 16 regény került kiadásra. Sajtó alá rendezte és az utószókat írta: H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin
   4 Móricz Zsigmond: Tragédia, Szegény emberek, Barbárok. Sajtó alá rendezte, a tanulmányokat írta és szerkesztette: Cséve Anna. Raabe Klett Kiadó, Bp., 1999.
   5 Az Osiris Klasszikusok sorozatban eddig megjelent: Móricz Zsigmond Erdély (I–III.), Móricz Zsigmond Novellák I–IV. Sajtó alá rendezte és az utószókat írta: H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin
   6 Móricz Virág: Apám regénye. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1954.; M. V.: Móricz Zsigmond szerkesztő úr. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1967.; M.V.: Tíz év I–II. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1981.
   7 Móricz Lili: Kedves Mária! Móricz Zsigmond levelei Simonyi Máriához. Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp., 1973.
   8 Móricz Gyöngyi munkája nem készült el.
   9 Móricz Gyöngyi lányának, Simon Imolának a férje
   10 Móricz Zsigmond levelei I–II. Sajtó alá rendezte: F. Csanak Dóra, Akadémiai Kiadó, Bp., 1963. I. 76. l.
   11 Soltész Elemér, nagybányai református lelkész feljegyzéseiben azt írja, hogy Móricz nagybányai látogatásaikor lépten-nyomon fényképezett: „Pláne mikor a kodak is előkerült, és Zsiga bácsi nyakra-főre fényképezte őket s mindenkit, akinek képe valami okból érdekelte." MZs levelei I. 332. l.
   A képekből a modelleknek is ígért kópiát, s mikor azok még októberben sem kapták meg a fotót, s reklamálnak, Móricz azt írja Soltész Elemérnek: „Bartók és Lemák bátya hiába mosolyognak gúnyosan, azzal nem sokat segítenek a bajon. T.i. úgy áll a képészet ügye, hogy már egynéhány kép előhívása sok idő és sok pénz, pláne, hogy az idő is pénz! S ezért én igénybe akarnám venni a megbízómat, a Nemzeti Múzeumot, ez pedig hivatalos ügy lévén, nála is ügy, tán egy év is kell neki, hogy lebonyolítsa. De lehet, hogy Lemák dr. előtt való röstelkedés rávisz, hogy az ő képét, no meg a Bartók, meg a Sp. bárókét meg… stb. visszakérem s magam csinálom meg. Huh. De mikor. Ma nem." MZs levelei I. 83. l.
   12 Móricz Virág: Apám regénye 327. l.
   13 Móricz Virág I. m. 328. l.
   14 Napló, PIM M. 100/3958. 143. l.
   15 Félénk, aktivitásra képtelen természet lévén Móricz három kiskorú gyermekének nevelését nem tudta magára vállalni. Ismeretségük 18 esztendejéből 14 évig (kivéve 1926–1930 közötti időszakot) volt lelki támasza Móricznak magánéleti és alkotói válságaiban. Levelezésük, valamint az asszony visszaemlékezése a hagyaték egyik legértékesebb része.
   16 MZs levelei I. 278. l.
   17 U. a I. 274-275. l.
   18 U. a I. 276. l.
   19 U. a. I. 277. l.; 418. l.
   20 U. a. I. 279. l.
   21 U. a. I. 278. l. Ugyanebben a levélben van egy másik gondolat is, mely útmutató lehet a további kutatásokhoz: Én folyton a jövőben élek; nekem a múlt arra van, mint a földnek a tavaszi magvetés, várom a jövőtől az aratást. A Jelen csak azt jelenti, hogy érzem annak a sok csírának a fejlődését, amit a Múlt ültetett.
   22 U. a. I. 282. l.
   23 U. a. I. 288. l.
   24 Még egy táviratot küld 1942. aug. 15-én. Ebben arról panaszkodik, hogy Olgával félreértésből nem tudott találkozni. U. a. II. 422. l.
   25 U. a. I. 285. l
   26 Simonyi Máriától nem vált el, de 1936-ban különköltöztek, Móricz ekkor költözött ki Leányfaluba.
   27 A tervezett darab – a Nem élhetek muzsikaszó nélkül – elkészült, s nagy sikerrel játszották.
   28 Az Est, 1928. 13. sz.
   29 Pesti Napló, 1928. jún. 5.
   30 Az Est, 1928. júl. 15.
   31 Az Est, 1928. jún. 22.
   32 MZs levelei I. 279. l.
   33 Ezt a motívumot beépíti majd az Ebéd című elbeszélésbe is 1930-ban.
   34 A Forrásban közreadott fényképfelvételeket T. Nagy György szkennelte és retusálta. (A Szerk.)