Hartay Csaba

 

Kellemetlen helyzet

Egyszerűen most nem jut eszembe
Pedig esküszöm hogy olyan
De nem
Akárhogy gondolkodom

Egy annyira egyéni és új
Hang
Egy eddig még ismeretlen
Versalkotási módszer

Egyszerűen most nem megy
Legközelebb
Mindenhová magammal
Viszek egy kis füzetet
Meg egy tollat
És akkor biztosan
Nem kerülök ilyen
Kellemetlen helyzetbe

 

Küldetés

Barlangok orrlyukai
Fésületlen búzamezők
Egyetlen ősi lélegzet
A fel-feltámadó szél

Idegenek lábnyomai
Hegek az út porában
Minden követő léptem
Fájdalommal jár

Folyók felett lebegő
Távolodó közelgő
Hullámok bordáin
Istennek árnyéka

Mennybéli jelzőtábla
Vörösen izzón üzen
Végső alkonyati fénye
Parázslik az égen

Visszhangzón suttogó
Álnok félelmek várnak
A sötétség hiteget átver
S a hajnal nem jön el

Feltámasztott időben ázva
Óv s közben fertőz a jelen
Véget érni nem a küldetés
Az éjszaka lesz képtelen

 

Végső aszály

Alámosott partrész:
Gyökerek lettek láthatók.
Eltemetett, feltárt növényi izmok.
Merev és mozdulatlan,
hűvös, nedves testek.

Nekivágva a kiszáradt medernek,
gumicsizmáink egyre nehezebbek.
Visszatekintgetve biztatjuk egymást.

A nap sárga pengéi
felvágják a szürkeséget:
fénynemű kardhalak,
égi villantók csörömpölése
visszhangzik a folyókanyarban.

Körülöttünk hatalmas busák,
és más szeméthalak bűzlő tetemei.

Kezeinkre
rászárad
az iszap