László Noémi

Beteljesülés

Majd minden
így marad.
A gyertya ég,
leég,

vigyázzuk egymás
fegyelmét a hold alatt,
amíg a tűz, a víz, a levegő
fegyelmezetlen;

heverünk
a föld színén, ahol lehet,
igyekszünk a már megszabott
iramban venni mély
lélegzetet;

szidjuk az elmét,
csak a csend, a csont világít,
vigyázzuk egymás tiszta éjszakáit –
rohadt lélekjelenlét.

 

számvetés

tavasz lehetne
még személytelen a város
zsibbad az ág a szél a nap
néhány karátos rézarany hajó

a fák alatt
póklábakon szalad a fény
mit űz mit ér utól –
oly lassú minden
úszni volna jó

a kezdet kezdetén
áttetsző burkokat vedlett a lusta tél
ma könnyű cseppfolyós a táj a csend
gazdát cserél

megnő az ég
öt érzék túl kevés
felbukkanunk
nem tudjuk mi van odalent