Vörös István

Babaszoba

Inkább kapni mint adni szeretek,
jellegzetes férfitulajdonság.
A férfiak nem tudnak igazán
felnőni, a nők úgy festenek
akár egy játékbaba, föl akarják
venni őket a karjukra, ruháikat
sorra lerakni a babaágy mellé,
szeretnék megnézni, mi van
belül, mert magukba nem néznek
sosem. Mielőtt rájuk feküdnének,
egy pillanatra még meglátják
azt a másik világot, ahol a van
van és a nincs nincs, de behunyják
a szemüket és az ismeretlenbe
indulnak. Mindig ugyanúgy
végződik. Fájó karokkal, sajgó
derékkal töprengenek, hogy hol
romlott el a játék. Pedig a játék
csak most kezdődik.

 

Fagy

Ha legyőzted önmagadat,
nem győztél le senkit,
mindig előbb van pirkadat,
az időn az lendít,

előbb van, mint a nap felkel.
Te vagy a vesztes is –
magaddal azonos ember.
Nincs hát kit értesíts.

Ők már mindenütt ott vannak.
Te még itt is alig.
Sehogyse nyílik az ablak.
Ha alszol, havazik.

 

Kis örömök

A legjobban az tetszett,
hogy mikor elmentem szavazni,
mert nem mertem nem elmenni,
egy emléklapot adtak.

Nem ismerték a jogaimat.
Gondosan ott állt a házunk-
ból is a megbízott, nyugtázhatta,
hogy én se vagyok különb

nála. És ennek még tudott
örülni. Vagy mikor sorozás előtt
a házmesternél érdeklődtek rólam.
Mondhatott volna olyat, hogy

ne hívjanak be? Ahhoz elég
volt a szemüvegem. Külön kisebb
asztal, ahol szomorú arccal
eltanácsoltak. Soha kudarc

nem okozott még ekkora
örömöt. De már az is jó volt,
hogy nem meztelenül kellett nekik
sorba állnunk. Elég volt

alsógatyában. Erre én hülye
még rájuk is szavazok egyszer.
A billogot gyorsan zsebre teszem.
Megverten ballagtunk lefelé

a Lövőház utcán. Hullámzott
körülöttünk a szesztilalom.